Nagyon régi asztali gép újrahasznosítás - NAS OpenWRT-vel

Régi tipp az elfekvő gépek újrahasznosításához, hogy csináljunk belőlük otthoni NAS-t, a készen elérhető NAS operációs rendszerek felhasználásával. Ez jó ötlet, azonban ha tényleg régi a gépünk, könnyen lehet, hogy nincs meg benne a meglévő NAS operációs rendszer által megkövetelt memória mennyiség vagy processzor képesség. Az ismertebb rendszereknek a következő a gépigénye:

NAS4Free - 512 M RAM
Openfiler - 64 bites processzor, 2 G RAM
FreeNAS - 64 bites, több magos processzor, 8 G RAM
OpenMediaVault - 1 G RAM

Létezik a ServerElements cég  NASLite és NanoNAS megoldása is, aminek tényleg nagyon szerények a követelményei (a NanoNAS esetében egy floppy lemezen elfér és 32 M RAM elég neki), azonban az ingyenes változat elég elavult és egy floppy lemezre is szükség van a futtatásához, ami ezekben a régi gépekben már nem mindig működőképes. A fizetős változat ugyan elég olcsó, de ki akar egy bizonytalan projektre pénzt áldozni.

Ennek a problémának a feloldásához használhatjuk az OpenWRT rendszert, ami alapvetően routerek kiszolgálására készült, ezért nagyon szerény az erőforrás igénye, de megvannak benne a NAS létrehozásához szükséges szoftwer modulok és létezik x86 architektúrán futó változata is. Az OpenWRT 4 megabájt ROM-al és 16 megabájt RAM-al rendelkező routereken is fut,  így elég régi PC-t kell ahhoz találnunk, hogy ezeket a követelményeket ne teljesítse. Ebben a cikkben egy egyszerű NAS funkcionalitást mutatunk be, de lehet WEB szervert, ip telefon központot és még sok egyéb szolgáltatást is konfigurálni rajta.

A gyakorlati teszthez, egy 2000-ből származó 630 MHz-es Celeron processzorral és 128 M RAM-al szerelt gépet használtunk. A gép koránál fogva IDE (PATA) merevlemez csatolókkal rendelkezik, ehhez egy 160 gigabájt kapacitású winchestert csatoltunk. A cél az volt, hogy a wichester tartalmát a hálózaton át elérhetővé tegyük a Windowsos gépek számára. Nem foglalkoztunk RAID kezeléssel, a kötet kezeléssel, iSCSI megosztással és egyéb haladó lemezkezelésekkel, amit a direkt NAS operációs rendszerek tudnak, de otthoni körülmények között általában nincs szükség rájuk.

Az installálás

Első körben fel kell menni az OpenWrt honlapjára és letölteni egy x86 bináris képet. Alapvetően két lehetőség közül lehet választani, vagy a stabil verziót használjuk (jelenleg 15.05) vagy a napi fejlesztői változatot. Mi a stabil változatot javasoljuk inkább, az nem a legutolsó verzió, de várhatóan kevesebb hiba van benne mint a fejlesztői változatban.

https://downloads.openwrt.org/chaos_calmer/15.05/x86/generic/openwrt-15.05-x86-generic-combined-ext4.img.gz

Miután letöltöttük és kicsomagoltuk az operációs rendszert, ezt fel kell írnunk a gép winchesterére, Erre a célra a régi gép merevlemezét egy külső USB-s tokba szereltük és arra a HDD Raw Copy programmal másoltuk fel a lemezképet.

Ezután visszaszerelve a merevlemezt a gépbe, arról elindul az OpenWrt.

Kezdeti beállítások

Az OpenWrt installálás után a 192.168.1.1-es IP címre áll be és DHCP szerverként is működik, így nem szabad rögtön rákötnünk otthoni hálózatunkra, mert annak működését zavarhatja. Ezért első lépésben dugjuk össze közvetlenül Ethernet kábellel az installálásra használt számítógépet és az OpenWRT-s gépet. Ezután az installálásra használt gép böngészőjében lépjünk be a 192.168.1.1-es címen a frissen telepített NAS-ba. Alapértelmezésben a jelszó üres és nem kell megadnunk a belépéshez, de ha szeretnénk biztonságossá tenni a NAS-t állítsunk be hozzá jelszót is.

A következő lépés a hálózati beállítások megváltoztatása, ehhez szintén a NAS weboldalán a hálózati interfészeknél válasszuk ki a LAN interfész szerkesztését, tiltsuk le a DHCP szervert és attól függően, hogy hogyan tervezzük a NAS-t használni, vagy állítsuk be a számára kívánatos fix ip címet (figyeljünk rá, hogy az átjáró és a DNS címeket is beállítsuk), vagy állítsuk be, hogy DHCP-vel automatikusan kérjen magának ip címet.

Ha ezzel megvagyunk, indítsuk újra a NAS-t (például a webes felület System/Restart pontjában) és most már bedughatjuk az otthoni routerbe.

Szoftver csomagok telepítése

Az OpenWRT alapesetben a router funkciókhoz szükséges programcsomagokat tartalmazza, ezeket kell kiegészítenünk a merevlemez kezeléséhez és a hálózaton át történő eléréshez szükséges csomagokkal.

A program csomagok telepítéséhez lépjünk be újra a router webes felületére böngészővel, az általunk megadott fix ip címen, vagy az otthoni routerből kiolvasva a DHCP-vel megadott ip címét és a Sytem/Software oldalon kérjünk egy frissítést. Ez letölti az elérhető program csomagok listáját.
Ezután telepítsük a következő csomagokat: fdisk, e2fsprogs, block_mount, samba36_server, luci_app_samba, luci-i18n-hungarian.

A programcsomagok telepítése után indítsuk újra a NAS-t.

Winchester előkészítése

A merevlemezen az OpenWRT két partíciót hoz létre magának, amik a linux kernelt és a linux alap fájlrendszerét tartalmazzák. A saját adatok tárolásához a merevlemez maradék szabad helyén létre kell hoznunk egy új partíciót. Ezt sajnos csak parancssorból tudjuk megtenni, így  telepítsük a PuTTY ssh kliens programot és segítségével lépjünk be a NAS-ra. A belépéshez írjuk be a NAS ip címét a PuTTY nyitó ablakába és válasszuk az ssh protokollt. Kapcsolódáskor először jóvá kell hagyni a NAS titkos kulcsát, majd root felhasználót és a webes felületen megadott jelszót kell használnunk. Elsőként az fdisk /dev/sda paranccsal indítsuk el a partíciókezelőt és hozzunk létre egy új partíciót a lemezen. Ez várhatóan a 3. partíció lesz, amit utána a mkfs.ext4 /dev/sda3 paranccsal tudunk megformázni. Ha már itt vagyunk, egyből hozzuk létre a partíció csatolásához szükséges könyvtárat a következő paranccsal: mkdir /mnt/sda3.

A webes felületen a Rendszer/Csatolási pontok menüpontban állítsuk be, hogy a most létrehozott partíciót a rendszer induláskor automatikusan felcsatolja az erre a célra létrehozott /mnt/sda3 könyvtárba. Ezután indítsuk újra a gépet, hogy ténylegesen is felcsatolásra kerüljön az új partíció.

A lemez előkészítésének utolsó lépéseként a már felcsatolt partíción hozzunk létre egy új könyvtárat és ennek állítsuk át a jogosultságait úgy, hogy a későbbi megosztásnál mindenki számára írható/olvasható legyen.

Lépjünk be újra a parancssori felületre és adjuk ki a következő két parancsot: mkdir /mnt/sda3/Adatok majd chown nobody /mnt/sda3/Adatok.

Ezzel a lemez elkészült és várja az adatokat.

Samba beállítása

Végső lépésként a hálózati elérést biztosító Samba szolgáltatást kell beállítani.

Használat előtt  engedélyezzük a szolgáltatást; a webes felületen a Rendszer/Rendszerindítás menüpontban válasszuk ki a samba szolgáltatást, engedélyezzük, majd indítsuk is el.

Ezután, ismét a webes felületen, be kell állítanunk a Samba kiszolgálót a Szolgáltatások/Hálózati megosztások pont alatt. Az oldal felső felén be tudjuk állítani a kiszolgáló nevét és az otthon használt hálózat nevét, az alsó felébe pedig hozzá kell adni egy új megosztást, aminek a neve lehet mondjuk Adatok, az elérési út /mnt/sda3/Adatok és még az Allow Guests pipát kell bejelölnünk, hogy mindenki azonosítás nélkül tudja írni és olvasni ezt a megosztást.

Ha ezzel megvagyunk, indítsuk újra a gépet és ha mindent jól csináltunk, akkor az új gép meg kell hogy jelenjen a Windows gépek intézőjében.

Záró megjegyzések

Az általam használt teszt gépen egy 10 Mbit/sec-es hálózati kártya volt, ennek az elméleti átviteli sebessége 1,2 MByte/sec, ami nagyon lassú a fájl műveletekhez (leginkább szövegek tárolására alkalmas). Kísérletképpen beleraktam egy PCI-s gigabites hálózati kártyát, ettől az átviteli sebesség felgyorsult 12-13 MByte/sec-re, ami szintén nem túl magas, de már használható. Az látszott, hogy ennél a sebességnél a processzor terhelése 100%, így valószínűleg egy ilyen konfigurációba elég egy 100 Mbit/sec-es hálózati kártya a lehetőségekhez képest optimális működéshez.

A cikkben nem térünk ki a felhasználói jogosultságok kezelésére, a hibatűrés beállításaira (RAID), de akinek ezekre igénye van, némi utánjárással be tudja ezeket állítania az OpenWRTs NAS-on.

Eredtei IBM PC XT HW leírás 1983-ból és PDA teszt 1998-ból

Miközben otthon selejteztem a papírjaimat, a következő két gyöngyszemet találtam:

Egy eredeti XP HW leírást, amit ugye 1983-ban dobtak piacra. A leírás egy sokszorosan fénymásolt és végül szkennelt példány, így nem túl jó minőségű, de azt azért leszűrhetjük belőle, hogy milyen minőségű dokumentációt adtak akkoriban a gépekhez.

Végignézve az anyagokat, ami még érdekes, hogy a gépben volt hely egy BASIC ROM-nak is, ami úgy tűnik, akkoriban minden rendes gépnek a tartozéka volt.

A használati utasítás PDF-ben.

A másik anyag egy PDA teszt 1998-ból a Computerword-Számítástechnikából, Krizsán György munkája. Ez már az a korszak, amikor kezdtek megjelenni a színes gépek, de még nem dőlt el igazán, hogy a bilentyűzetes vagy érintőképernyős irány lesz a nyerő. Ez volt a Psionok fénykora.

A szkennelt cikk.

A Canon iP4200 nyomatónk emlékére

Hosszú és nagyon megbízható működés után 2014 tavaszán végleg tönkrement Canon iP4200 nyomtatónk. Még mielőtt végleg tönkrement volna, sikerült egy teszt oldalt kinyomtatni vele, ami mindent elmondott a teljes pályafutásáról.

Ami látszik erről, hogy 2006 február 22-től 2014 február 11-ig működött, azaz majdnem 8 éven át. Összehasonlítva a gyári 5 éves élettartammal ez kifejezzetten jó teljesítmény.

Ez alatt az idő alatt összesen 2785 oldalt nyomtattunk, ebből 2652 sima papír volt, 130 különböző fotópapír. 454-ször nyomtattunk kétoldalas dokumentumot, egyszer sem használtuk a közvetlenül kameráról nyomtatást, 6 CD-t nyomtattunk, 31 fotóméretű fényképet  nyomtattunk és összesen 199-szer nyomtattunk keret nélkül.  Ez lényegesen kevesebb a gyári 18000 oldalnál, így használhattuk volna intenzívebben is a nyomtatót.

A nyomtató körüli hőmérséklet 23 fok volt, ebből kiderül, hogy a nyomtatót akár hőmérőnek is lehetett volna használni :-)

A nyomtató élettartama alatt a fekete pigment festéket 10-szer, a sima fekete festéket 15-ször, a sárgát 30-szor, a magentát 18-szor, a ciánt pedig 14-szer cseréltük.

Ez alapján a tényleges festékhasználat a következő (zárójelben a gyári adat):

• Fekete pigment PGI-5BK: 279 (820)
• Sima fekete CLI-8BK: 185 (820)
• Sárga CLI-8Y: 92 (310)
• Magenta CLI-8M: 154 (290)
• Cián CLI-8C: 198 (430)

Látszik, hogy nekünk lényegesen több festék fogyott, mint a gyári értékek, de gondolom ebben benne volt az is, hogy keveset használtuk a nyomtatót és így a tisztításokra aránytalanul sok fesék fogyott. Mi egyébként utángyártott patronokat használtunk, ami fotonyomtatáskor nem volt színhelyes, de normál használatnál teljesen jól működött.

A nyomtató összesen 856-szor volt bekapcsolva.

A 8 év alatt, 2 kézi, 397 időzített és 21 festékcsere miatti fejtisztítás történt.

A hibakódból látható, hogy a nyomtató fej fűtése ment tönkre, és ugyan be lehet szerezni ~ 20,000 Ft környékén új nyomtató fejet, tekintettel a nyomtató korára, ez nem tűnt gazdaságosnak.

Ég veled iP4200-as.